Az éjszaka hatalmas vihar tombolt kint, ami még rá tett egy lapáttal, szóval nagyon későn tudtam elaludni. Én nagyon félős vagyok, és még jobban oda bújtam barátnőm mellé. Reggel amikor felkeltem, ránéztem az órára és fél 11 volt. Sose aludtam még eddig. A telefonomat is megnéztem, az éjszaka lenémítottam. 3 nem fogadott hívásom volt, egy ismeretlentől. Gondoltam, hogy Sehun az, de mivel nem tudtam visszahívni, ezért én vártam, hogy hívjon. HaNa már nem volt mellettem, szerintem még a viharra sem kelt fel. Kivánszorogtam az ágyból, és elindultam a saját szobám felé. Kyungsoo kint reggelizett, amin én egy percre meg is álltam. Oda menjek? Ne menjek? Egyedül ült az asztalnál.
- Mi van? - gondolom meglátta, hogy őt figyelem. A szeme sarkából, gondolom.
- Semmi. - mondtam, majd még mindig ott álltam, és gondolkoztam, hogy oda menjek vagy ne. Elindultam mégis a fürdő felé, de lelkiismeretem azt súgta, hogy mégis oda kell menjek. Óvatosan odalépkedtem mellé, majd leültem a vele szemben lévő oldalra. - Az a helyzet, hogy elmondanék mindent. - lehajtottam a fejem, és vártam a lebaszást tőle. De nem. Nem mondott semmi rosszat.
- Hallgatlak. - majd bekapott egy falatot a tányérjában lévő ételből.
- Látom a szellemeket. - ennél a mondatnál felkapta a fejét, és elkezdett hangosan nevetni. - Kyungsoo, ez nem vicc. - mondtam neki komolyan, és amikor meglátta az arcomat, egyből abba is hagyta a nevetést. - Szóval akkor kezdődött az egész, amikor apu meghalt. Onnantól kezdtem őket látni. És Sehun is szellem volt. - amikor kimondtam Sehun nevét, kicsit ideges lett. - És úgy jött vissza, hogy anyut megölte. Ő. Igen, és ha most felállsz, nagyon megharagszok. - mondta, majd tényleg fel is állt idegességében.
- Mi a.? Sehun megölte anyut, hogy ide tudjon jönni hozzád? - kérdezte idegesen.
- Légyszíves ne kiabálj, mert anyu még semmi sem tud. És szeretném, ha így maradna. - mondtam neki, majd megfogtam karját, és visszahúztam. - És megint meghalt Sehun, csak azért, hogy vissza tudja hozni anyut. - magyaráztam neki, ő pedig ült csak ült. - És így jött anyu vissza, utána pedig Sehunt hozták vissza, úgy, hogy senki nem halt meg. Szóval ennyi az egész. És én csak annyit akarok kérni, hogy a szádat alapállásban tartsd, még ha ideges is vagy. - mondtam, majd vártam a reakcióját.
- Azt a gyereket utálni fogok. Nem fogom elfogadni, és a helyedben rég kidobtam volna. Gondolkozz el. Megöli anyánkat, hogy ő hozzád tudjon jönni.
- Igen, de utána visszahozta. - szóltam közbe.
- Engem nem érdekel. Nem mondom el senkinek, de ha idejön Sehun, én biztos nem leszek itthon. - mondta, majd felállt, és a tányért a mosogatóba tette.
- Kérlek Kyungsoo. - szóltam utána, de nem fordult meg, és nem jött vissza. Én még ott ültem, bár mégis jól esett neki ezt elmondani, mert így láttam jónak. Ajtó nyitódást hallottam, és amikor megfordultam HaNa jött ki a fürdőből.
- Minden oké? - kérdezte, majd leült mellém. Bólintottam egyet, és mivel annyi örömöm volt, hogy elmondtam neki, elfelejtettem azt a részt, hogy Kyungsoo kiakadt. Így lelkesen álltam fel. - Elmondtad neki? - kérdezte újra.
- Igen. - mondtam, majd belenyúltam a hűtőbe.
- És mit reagált? - kérdezte újra, miközben ő végig a helyén ült.
- Hát..... kb utálja most Sehunt, és nem is akarja itt látni. De sajnos fogja. - mosolyogtam, majd elkezdtem csinálni a reggelit.
- Mentek ma ChoAh-hoz? - jött az újabb kérdés.
- Szeretnék. Én legalábbis. Majd megkérdezem Sehunt- mondtam, majd a serpenyőt odaraktam a gázra. HaNa felállt, és összevágta a zöldségeket, én pedig elkezdtem felverni a tojást. Majd ismét ajtó nyitódást hallottam, és amikor hátranéztem, anyu jött ki a szobából. Leült az egyik székre, és minket nézett, közben mosolygott. Végre, legalább örül annak, amit lát. Vagy nem.
- Nekem is csináltok reggelit, csajok? - a mosolygással nem hagyott alább. Nagyon örültem neki, hogy jó kedve van. Majd egy hümmöggésel le is rendeztem, ami nem volt szép, de legalább értette. Amikor megcsináltuk a reggelit, először anyut szolgáltam ki, aki egyből el is kezdte enni. HaNaval mi is leültünk, majd elkezdtük fogyasztani a reggelit.
Amikor befejeztük, szintén én mosogattam. Nem vagyok oda érte, de már megszoktam.
- Min. Leveled jött. - jött oda Kyungsoo hozzám, és mivel még vizes volt a kezem, nem tudtam elvenni tőle, ezért lerakta a pultra. Ránéztem, és a címzett a bárnak a címe volt, ahol jelentkeztem pincérnőnek. Izgultam, hogy vajon felvettek e vagy nem. Megtöröltem a kezemet, majd elővettem egy kést, amivel felnyitottam a levelet. Annyira izgultam, hogy az nem igaz. Kivettem belőle a papírt, ami a borítékban volt, és kinyitottam.
"Tisztelt dolgozó. Örömmel tájékoztatom.." tovább nem is olvastam, mert tudtam, hogy felvettek. Örömömben elkezdtem ugrálni, és és tapsikolni, majd körbe körbe. Annyira boldog voltam, és pedig még önéletrajzot sem adtam be.
- Mi történt? - kérdezte HaNa, amint meglátott ugrálni.
- Felvettek, felvetteek. - ugráltam még mindig, és 100as mosolyom volt.
- Az tök jó. - kezdett ugrálni HaNa is. - De csengettek. - mondta, majd elindult az ajtó felé. A levelet vissza raktam a borítékba, és bevittem a szobába, hogy jó helyen legyen. Bár azt el sem olvastam mikor kell mennem. Nem baj, majd este rászánom magam, és elolvasom. Kimentem megnézni ki csengetett, és amikor megláttam, hogy Sehun az, odarohantam hozzá, és az ölébe ugrottam.
- Felvettek, mehetek dolgozni. - mondtam neki két puszi között.
- Ügyes vagy drágám. - mondta, majd letett a földre. - De még mindig pizsiben vagy? Nem kellene felöltözni? - mosolygott, majd egy bólintással, elindultam a szobám felé, hogy felvegyem a ruhákat, és utána mehessek zuhanyozni. Mikor rendbe tettem magam, kimentem Sehunhoz a nappaliba.
- Amúgy láttam, hogy hívtál reggel. Még nem voltam fent, mivel HaNa szobájában voltam, és későn aludtam el. - mondtam, majd meglepődötten nézett rám.
- Én nem hívtalak. - mondta, majd ezen én is meglepődtem. Akkor ki hívott ismeretlen számon? Erre nem válaszoltam, csak megrántottam a vállam, és leültünk a kanapéra.
- Megyünk majd be ChoAh-hoz? - néztem rá Sehunra.
- Persze. - mosolygott, majd átölelt. Bekapcsoltuk a tévét, és elkezdtünk nézni egy filmet. Már majdnem elaludtam az ölében annyira unalmas volt, de Sehun élvezte. Sikerült is elaludnom.
Majd arra keltem fel, hogy senki sehol, és betakarva feküdtem a kanapén. Ránéztem az időre és negyed 2 volt. Jó sokat aludtam. Ez annak az oka, hogy este vihar volt. Felkeltem, és elkezdtem keresni őket, de sehol nem voltak. A hűtőn találtam egy cetlit, amit HaNa hagyott ott. "Elmentünk vásárolni Sehunnal, mire felkelsz lehet nem leszünk még itthon, de sietünk. Puszi: NaNa&Sehun" Hát rendben. Nem tudtam mit csinálni, ezért benéztem KyungSoo szobájába, ahol nézte a tévét. Bementem és leültem mellé az ágyra.
- Mi az? - kérdezte.
- Légyszíves. Csak egyszer próbálj meg Sehunnal beszélni. Normálisan. Nem kiabálva. - néztem rá.
- Jajj MIn. Ne fárassz, kérlek. - mondta, majd tovább nézte a tévét. Nem néztem tovább, nem mondott semmit, ezért felálltam, és kimentem. - Min. - szólt utánam KyungSoo.
- Igen? - fordultam vissza, és közelebb mentem.
- Szoktad látni aput? - kérdezte, majd egyenes a szemembe nézett.
- Nem mindig, de igen. Szokta nézni, hogy mit csinálok. - mondtam, majd kiszökött egy könnycsepp a szememből. Annyira hiányzik, hogy ha róla beszélünk, mindig meghat.
- Most nincs itt? - jött az újabb kérdés. Majd körbenéztem, de nem láttam.
- Hm. - ráztam meg a fejem, és jeleztem, hogy nincs. Majd amikor már nem válaszolt, kimentem a szobájából. Nem tudtam mit csinálni, mert senki nincs itthon csak Kyungsoo de vele nem tudok mit kezdeni. Leültem a kanapéra, és elkezdtem kapcsolgatni a tévét. Sokáig vannak, és már Sehun is hiányzik. Majd hallottam, hogy a telefonom csörög a szobámba. Beszaladtam érte, és ismét az ismeretlen szám hívott. Felvettem, és egy ismeretlen hang szólt bele.
- Most szerencséje volt ChoAh-nak, de lehet máskor már nem lesz. - majd azonnal ki is nyomta a telefont. Ez biztos, hogy Mark volt. ChoAh-t senki más nem bántotta, csak Ő. Már nem tudtam mit kezdeni magammal, annyira vártam őket. Fél órát ültem a tévé előtt, amikor végre megjöttek. Segítettem becipelni a táskákat. Elég sok mindent vettek.
- Tudom ki hívott ismeretlen számról. - mondtam Sehunnak, és ő kérdőn nézett rám. - Mark. - majd a név hallatán meglepődött.
- Miért keresett? - kérdezte, majd elmondtam neki, hogy mit mondott. Nem tudtuk ezzel mire célozhatott, azért amint elpakoltunk mindent a helyére, egyből mentünk is a kórházba. Megkerestük a kórtermet, majd az orvost. Az orvos elmondta, amit akart, és bementünk hozzá. A levél ugyanott volt elhelyezve, ahol hagytam. Nem nyúlt hozzá senki. Ezek szerint még mindig nem kelt fel. Már vittünk neki virágot is, amit beletettünk egy vázába, és az ágy mellett lévő kis szekrényre letettük. Még mindig semmi. Ugyanúgy feküdt ott, mint tegnap. Remélem, hamar rendbe jön. Ezt meg kell mindkettőnknek beszélni. Ezt nem folytathatja tovább Markkal. Nem mertük ott hagyni egyedül, mert Mark képes arra, hogy bejön, és kitudja mit csinál vele. Elmentem megkeresni egy nővért, hogy elmondjam neki, egy Mark nevű ember nem jöhet ide. Tartsa távol ChoAh-tól. És ha mégsem engedelmeskedik hívjon rögtön. Majd amikor a nővér megértette, visszamentem hozzájuk a kórterembe. Majd nem sokára ismét felálltunk, és mentünk haza.
*Pár hónap múlva*
A napok egyesével teltek. Az idő egyre hűvösebb, és hidegebb volt. Lassan itt a karácsony, és az új év. Minden egyes nap bementünk ChoAh-hoz, aki már felébredt, és egyre jobban van. Sokat beszélgettünk, és azt is elmondta, hogy itt fejezi be Markkal a kapcsolatát, amin én meg is örültem. Sehunnal is minden nap találkoztam, amit nagyon élveztem. Bár munka mellett, nem sokat voltunk együtt. Mark nem volt bent ChoAh-hoz, és remélem nem is fog odamenni. ChoAh-t még bent tartják megfigyelésen. Sebei egyre jobban gyógyulnak, és nem sokára ki is jöhet onnan. Otthon újabb emberrel nőtt a család. HaNa összejött azzal a JaeBum gyerekkel, anyu egyre jobban van, sokat nevet, és végre ő is takarít, főz, és a többi. Kyungsoo semmiből nem marad ki, és valamelyik nap együtt mentünk vásárolni. Csak ketten. Az egy igazi tesó nap volt. Aztán elkezdtünk készülni a karácsonyhoz, díszítettük a házat, lassan felállítottuk a karácsony fát. Hiába, még csak 4 nap múlva lesz karácsony. Elmentünk a kórházba is letárgyalni az orvossal, hogy ChoAh is velünk legyen szent este. A doki beleegyezett, de ránk bízta, hogy szemünket ne vegyük le róla, a gyógyszereket folyamatosan szedje, és nem hagyhatjuk egyedül. Ezért az ő házát eladtuk, és beköltöztettük hozzánk. Olyan nagy volt ez a lakás, hogy szerencsére, még az utolsó üres szoba is megtelt. Az ajándékokat is megvásároltuk, majd betettük a fa alá. Még elég hamar, de mi már teljesen karácsonyi hangulatban voltunk. ChoAh még nem jött haza, de az ő ajándékát is megvettem. A hó erőteljesen esett kint, és annyira szépek voltak a házak, amikor kint sétálgattunk. Szinte minden ház ablakában volt valami égősor, vagy épp egy Mikulás dísz állt az ajtó előtt. Ez az igazi December, amikor együtt vagyunk. vagyis leszünk. Annyira várom már. Azt kihagytam, hogy közben Sehun és Kyungsoo is úgymond "kibékültek", de nem 100%-ra. Az esték folyamán hóembert építettünk kint, de nem érdekelt, ha lefagy az arcunk, hiszen a tél ezzel jár. A fiúk takarították a havat, hiába ez egy lakótelep volt, segítettek a szomszédoknak. Azt is megbeszéltük, hogy gyűjtünk pénzt, hogy ne egy lakótelepen éljünk, hanem legyen egy nagy házunk, ahol elférünk, és ott jobban érezhetjük magunkat. Ez volt az újévi fogadalom, amibe mindenki beleegyezett. Amikor bementünk a házba, mindenki, egymás után vett egy forró fürdőt, és megáztatta magát benne. Majd a nappalit kicsit átrendeztük, és leült mindenki egy puha párnára, majd körbe ültünk, mindenki kezében volt egy bögre forró tea. HaNat épp JaeBum ölelte magához, engem Sehun ölelt magához, anyu mosolygott, Kyungsoo úgyszint, de egy párnát még kihagytunk ChoAh-nak, mert tudjuk, hogy karácsonykor mát itt fog ülni köztünk.
~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése