Lassan elérkezik a várva várt Karácsony. ChoAh ugyan még kórházban, de nem sokára itt lesz velünk. Végre egy kis család lehetünk. A fiúk megvették a karácsonyfát, addig én elmentem a kórházba megnézni ChoAh-t hogy mégis hogy van. Sokat nevettünk, és az idő is elment.
- Holnap már jössz. Remélem várod, hogy végre otthon legyél. - mosolyogtam, majd kinyújtottam rá a nyelvem.
- Alig várom. - nevetett ő is. De közben a telefon megzavarta a csendet. Egy SMS-t kapta, melyben Sehun aggódott, hogy hol vagyok már. Megölelgettem ChoAh-t, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Üres volt szinte az egész kórház, egy egy nővért láttam elmenni. Mindenki készül már, és várja az új évet. Amikor leértem, láttam egy fekete autót megállni az ajtóban. Benéztem, hogy ki ül benne, és JongDae-t láttam meg. Lehúzta az ablakot, és intett a kezével, hogy menjek oda. Beültem mellé, és meglepődve néztem rá?
- Ne légy megijedve, nem bántalak. Sehun mondta, hogy jöjjek érted, hogy ne fagyoskodj. Szóval hazaviszlek, de először beszélnünk kell. - mondta, majd még mindig őt figyeltem, és kíváncsi voltam mit akar. - Ne haragudj. - mondta, majd előrefordult és nézett maga elé. Most jön az, hogy sajnálja amit tett, és hogy nem akart megijeszteni akkor és a többi. - Nem akartalak bántani a szavaimmal. - gondoltam. - Nem tudom miért avatkoztam közbe, mikor Sehunt kerested. Ah, nem is értem. - morgott magában, de én megértettem.
- Ugyan, megértem. Semmi baj, de menjünk, és húzd fel az ablakot mert jön a hideg. - nevettem, majd rám nézett, és egy puszit adott az arcomra. Mi? Mi? Mi? Miért? Nem is törtem sokáig az agyam, és lassan el is indultunk. A karácsonyi vásár miatt, elég nagy dugó volt, és sokáig tartott míg hazaértünk. Amikor végre kiértünk a dugóból, láttunk egy mentőt hangos szirénával elmenni előttünk. Mi is arra mentünk, ezért útközben meg is néztünk mi történt. Egy ház kiégett, és a tűzoltók is már ott voltak. Én közben megláttam egy kislányt, a ház előtt állni. Ő már elvesztette életét, mert szellem volt. Egy anyukát is megpillantottam, akit már könnyei elrejtették. Annyira sírt, és annyira látszott rajta, hogy mégis a gyerekét vesztette el.
- Mindjárt jövök. - mondtam, majd elindultam a kislány felé. Ő is könnyezett, és látszott rajta is, hogy fáj neki látni az anyukáját így.
- Szia. - köszöntem a kislánynak, majd félve rám nézett. - Ne félj tőlem. Látlak igen, és csak segíteni akarok. - mosolyogtam rá, majd leguggoltam mellé. Igen, lehet közben hülyének néznek az emberek, de nem érdekel. - Csak mesélj el mindent, mi történt. - mondtam, majd ő is leült mellém a földre.
- Anyu vasalt a szobában, én pedig játszottam mellette. De nem a vasaló volt a hibás, hanem én. A vasalás mellett annyira játszottam, hogy véletlenül leejtettem, de akkor anyu fel is vette, és úgy rakta rá a ruhára, hogy elfelejtette, és felgyulladt. Próbálta eloltani, de a tűz egyre jobban terjedt. Akkor a szomszéd is átjött, anyu pedig elfelejtett, és bent hagyott a szobába. Az ajtó is égett, és anyu már nem tudott hozzám bejönni, nem tudott rajtam segíteni. - könnyei ismét elkezdtek folyni, én pedig próbáltam a simogatni.
- Látod ott azt a fényt? - mutattam felé, majd megfogtam a kezét, és együtt felálltunk.
- Nem akarom. Nem akarom még itt hagyni anyut. Segíteni akarok neki. - kezdett jobban sírni a kislány.
- Megmondod hogy hívnak? - kérdeztem.
- Sojin. - mondta könnyeit törölgetve.
- Rendben Sojin. Segíteni fogok neked, de te anyudon már nem fogsz tudni, mivel nem lát téged. Ezért nagyon kérlek most figyelj rám. El kell menned a fény felé, különben lehet itt ragadsz életed végéig, és csak a rossz fog veled történni. Rendben? Gyere menjünk. - letörölte a könnyeit, majd még egy pillantást vetett az anyukájára, és megfogta a kezem. Elindultunk mindketten, majd hirtelen a kis Sojin eltűnt. Mosolyogva felnéztem az égre, és éreztem, hogy ő is jó helyen lesz. Visszaszaladtam a kocsihoz, ahol JongDae volt. Beültem mellé, és elindította a motort.
- Nem kérdezek semmit, mindent láttam. - mosolygott, majd mondatán én is azt tettem. Nem válaszoltam, csak vártam, hogy végre hazaérjünk. Felhívtam JongDae-t is, mivel ha már ennyire el voltunk ma, akkor miért ne. Kinyitottam az ajtót, és Sehun egyből jött felém. Megölelt, és puszit adott. Felemelt, és pördült velem együtt.
- Merre voltatok ilyen sokáig? - kérdezte két puszi között.
- Segítettem egy kislánynak átjutni. - mosolyogtam, majd egy újabb puszi után elhúzott a konyha felé. A számba adott valami nagyon finomat.
- Finom? - kérdezte.
- Hm. Mi ez? . kérdeztem vissza, majd elkaptam még egy falatot belőle.
- Hé, ez a holnapi. Ne egyed. ChoAh-nak is enni kell belőle. Ne csak magadra gondolj. - nevetett mellettem. Mosolyába eltévedtem, annyira szép. Nekem van a legjobb barátom a földön. Ölelést éreztem a derekam körül, ezért muszáj voltam megfordulni.
- Unniee ~ - öleltem át barátnőmet.
- Hallottam segítettél valakin. - húzott a kanapé felé, ahol JaeBum és Kyungsoo néztek valami sorozatot.
- Kis sunyi. Hallgatózol is? - nevettem el magam majd lehuppantunk a kanapéra. - Mit nézünk? - kérdeztem a fiúkat.
- Nem tudom, most kapcsoltunk ide és ez ment. Még érdekes. - válaszolt JaeBum, és folytatták tovább a sorozat nézését. Közben anyuhoz is benéztem a szobában, aki épp a szekrényében igazgatta a ruhákat. Azt az időt el is felejtette, hogy mikor, hogy, és miért jött vissza. Nem mondtunk neki semmit, csak annyit, hogy kómában volt, és nem ébredt fel, csak most. Leültem mellé a földre, és egy darabig segítettem neki hajtogatni a ruhákat. Amikor kimentünk, JongDae elvolt Sehunnal, HaNa JaeBummal, én pedig leültem Kyungsoo mellé.
- Minden oké? - kérdezte közben a tévét nézve.
- Persze. - mondtam, majd lehajtottam a vállára a fejemet. - Elfáradtam, de komolyan. - nevettem, majd láttam, hogy ő elmosolyodott.
- Gyertek enni. - hallottam anyu hangját, majd elindultunk a konyha felé, mint a csürhék. Mindenki elfoglalta a helyét, és elkezdtünk falatozni. Evés után segítettem mosogatni, és törölgetni. Sehun addig nem ment el mellőlem, míg be nem fejeztem a munkálkodást. Majd együtt mentünk a szobámba. Kicsit lepihentünk, és már sötétedett is, mivel már tél van. Pihenésünket a kopogást zavarta meg.
- Sziasztok. Kitaláltunk kint valamit. Gyertek.- jött be HaNa a szobába, majd lassan felálltunk, és kivánszorogtunk a nappaliba. Leültünk, és figyeltünk. - Szóval azt beszéltünk, hogy mivel most a városban nagy a karácsonyi hangulat meg minden, nem megyünk egyet sétálni? Esik a hó, meg minden, és olyan jó lenne most egyet sétálni. - nézett mindenkire HaNa, majd én is ránéztem Sehunra. Mindenki mosolygott, ezáltal el is dőlt. Mindenki elindult a szobájába, és átöltözött. Én és Sehun megindultunk a szobám felé, és közben mutogattam neki, hogy melyiket vegyem fel. Kettő darab ruha volt, ami tetszett neki, de nem tudtuk eldönteni melyik legyen. A nadrágot addig felvettem míg gondolkozott, aztán ott álltam előtte, és fogtam a kezembe mind két felsőt.
- Legyen az. - mutatott egy szürke, rózsaszín mintás felsőre, majd elindultam a fürdő felé, hogy átvegyem. Közben a hajam is megigazítottam, és egy kis sminket is felraktam. Már mindenki kint állt a nappaliban, és csak ránk vártak. Felhúztam a csizmámat, a nyakam köré tekertem a szürke körsálat, a fejemre húztam a pandás sapimat, majd felvettem a hosszított dzsekimet, és már mentünk is kifelé. Az ajtót becsuktuk magunk után, összekulcsoltam kezemet a Sehunéval, és indultunk lefelé a lépcsőn. Szinte mindenki párban volt. HaNa JaeBum kezét fogta, és Sehun kezét fogtam, JongDae is velünk tartott, de valahogy betuszkolta magát Sehun mellé. Kyungsoot pedig anyu karolta, és így mentünk felfelé a központba. Az utcák végig ki voltak világítva, az oszlopokon csillag alakú dísz volt, és a fákon is égők voltak felakasztva. Annyira szépek voltak, és a sétáló utcán is mindenhol árusok voltak. Ennyi embert még életemben nem láttam. Gyerekek szaladgáltak el mellettünk lufival a kezükben. Annyira jó volt az ilyet látni. A hó is esett elég rendesen, és már befedte az utakat. Hideg volt, és fáztunk is. Bementünk az egyik nagyobb bevárásló központba, ahol kicsit felmelegedtünk. Szétnéztünk, és annyira szép ruhákat láttunk. Vettünk forró csokit, amit lassan eliszogattunk. Nézelődtünk még egy kicsit, és indultunk hazafelé. Mindenki átfagyva, alig várták, hogy hazaérjenek. Éreztem, hogy valaki a nyakamba dobott egy kis havat. Elég rendesen eltalált, mert még be is ment a ruha alá. Megfordultam, és láttam, hogy KyungSoo jó kedvében van. Lehajoltam, és felvettem egy marik havat, és elkezdtem futni utána. Amint megfogtam a nyakánál a ruháját, egyből beleraktam, hogy ő is érezze azt az érzést amit én. Ebből nagy hócsata keletkezett, és mindenki akit talált dobálták egymást. HaNa szegény már a földön feküdt, ezért odaszaladtam hozzá, hogy segítsek neki. Ezúttal sikertelenül, mert valaki ismét betalált a ruhám alá, és én is HaNa mellé feküdtem. Még nem értünk haza, és mindenki aki látott minket, hülyének nézett, de mi jól éreztük magunkat. Sehun nyújtotta a kezét, hogy segít felállni. Meg is fogtam, de amint felhúzott, a számra tapadtak ajkai, és eközben ő is a fejemre talált a hóval. Ismét felvettem egy marik havat, és elkezdtem kergetni. Mikor mindenki kifáradt a nagy hócsatában, végre elindultunk hazafelé. Mindenki első útja a fürdőszoba volt, de mivel csak egy van, ezért sorba kellett állni. Sokáig tartott míg valaki végzett, mert sokáig áztatták magukat. JongDae hazament, és ő ott fürdött meg. Sehun visszahívta, hogy ha akar jöjjön, még filmet nézünk, és ilyenek. 2 óra hosszába telt, míg mindenki végzett, addig JongDae is megérkezett. Sehun kihozott egy plédet és együtt leültünk a kanapéra, és azzal takartuk be magunkat. Mi négyen ültünk HaNaval, és JaeBummal. Anyu közelebb hozta a kis fotelt amire leült mellénk. Kyungsoo és JongDae letelepedtek elénk a földre, és úgy néztünk egy karácsonyi filmet, amit épp akkor adtak a tévében. Amikor vége volt a filmnek, mindenki elindult a szobája felé. Én még kikísértem JongDae-t, majd elköszöntünk egymástól, és bezártam az ajtót. Bementem a szobámba, és Sehun már ott feküdt. Bebújtam mellé, majd magához húzott, és szorosan ölelt. Egy percre sem engedett el. Éreztem azt a melegséget, ami annyira jól esett. Nem telt sok időbe, és mindketten elaludtunk. A holnapi nap lesz csak fárasztó.
~~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése